Több mint fél évszázada határozza meg az, hogy hova születünk, azt, hogy mire vihetjük az életben
2021. július 20. 09:11
Már elemzések és cikkek tömkelege született arról, hogy vajon miért élhette meg a magyar társadalom eufória helyett sokkal inkább csalódással a rendszerváltást, egy friss tanulmány azonban egy újabb okot talált: a kommunizmus-szocializmus idején tapasztalt alacsony társadalmi mobilitás a legtöbb téren átöröklődött 1990 utánra is, s a mai napig velünk van.
Egy friss kutatás állítása szerint a magyar társadalomban akár 80 százalékban is az határozza meg egy ember életpályáját, hogy milyen családból származik. A nem túl kedvező adat ráadásul gyakorlatilag már a második világháború vége óta velünk van, azaz
sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszernek, sem pedig az azt követő kapitalista piacgazdaságnak nem sikerült a társadalmi mobilitáson változtatni.
A magyar részről Gáspár Attila, a Padovai Egyetem kutatója és Pető Rita, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtusományi Intézetének (KRTK KTI) tudományos munkatársa által jegyzett tanulmány nemrég jelent meg a KRTK KTI műhelytanulmányai közt. Ez azt jelenti, hogy a cikk még nem jelent meg tudományos szakfolyóiratban, s így még szakmai lektoráláson sem esett át, mindazonáltal az előzetes eredmények is rengeteg új információval szolgálnak a magyar társadalom szerkezetéről, és annak alakulásáról a történelem folyamán. A magyar kutatók mellett a kutatás további szerzői Pawel Bukowski (London Schoool of Economics és Lengyel Tudományos Akadémia) és Gregory Clark (London Schoool of Economics) is.
Mondd meg a neved, megmondom mire viszed az életben
A társadalmi mobilitás kérdése már régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, a szociológusokat, és tágabb értelemben véve a társadalomtudományok egyik legfontosabb témája ez. Ennek megfelelően az idők során a kutatók már számtalan módszerrel áltak elő, melyek mind azonos céllal bírtak: azt akarták a tudomány eszközével megragadni, hogy vajon mennyire befolyásolja a szükők társadalmi helyzete a gyermekük boldogulását az életben. A legtöbb etéren születő kutatás kifejezetten a szülő-gyermek kapcsolat szintjén vizsgálja a jövedelmi szinteket vagy foglalkozási státuszokat, s ebből von le következtetéseket a társadalmi mobilitásra vonatkozóan. A most napvilágot látott kutatás azonban egészen újszerű eszközökkel dolgozik:
a vezetéknevek egyes társadalmi csoportokban mért arányát vizsgálják a kutatók 1949 és 2017 között, és ebből következtetnek a társadalmi mobilitás változására az évek folyamán.
A nevek terén a kutatók öt nagy csoportot állítottak fel, kettőt a magas, hármat pedig az alacsony társadalmi osztályok terén. A magas státuszú vezetéknevek közé tartoztak az ipszilonra végződő nevek. Habár nincs determinisztikus összefüggés a név végződése és a nemesi rang között, a kutatók mégis a 18. századig visszamenőleg igazolni tudták, hogy ezek a nevek felülreprezentáltak az elit körében. Továbbá magas státuszú lett minden olyan vezetéknév is, melyek tulajdonosai jelentősen nagyobb arányban tettek érettségit a két vilgháború között, mint azt a nevük társadalmi aránya indokolta volna. Alacsony státuszt azok a nevek kaptak, melyek a 20 leggyakoribb vezetéknév közé tartoztak, illetve azok, melyek legalább húzszor gyakoribbak voltak a házasságkötők nevei közt, mind az érettségit tevők körében. Emellett a szerzők külön figyelték a roma kisebbséghez köthető nevek mobilitását is, melyeket szintén alacsony státuszúnak címkéztek.
Azt, hogy ki tekinthető a társadalom elit rétegéhez tartozónak, három szempont mentén vizsgálták a kutatók. Szó van tudományos elitről, akiket a egyfelől a végzett orvostanhallgatók és a Műegyetemen doktori címet szerzettek reprezentáltak. Az általános elithez azok tartoztak, akik bekerültek a Ki kicsoda kiadványokba, valamint azok a feltalálók, akik a vizsgált időszakban adtak be szabadalmat. Végezetül a politikai elithez a kutatók a mindenkori Országgyűlés tagjait, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagjait sorolták.
Rendszereken is átível az alacsony társadalmi mobilitás
A kutatók az adatok vizsgálatával öt fontos megállapítást tettek:
„A társadalmi mobilitási ráta alacsony volt mind a felső, mind az alsó osztályokhoz tartozó családok körében 1949 és 2017 között.”
Nincs „szignifikáns változás a mobilitásban a rendszerváltozást követően”.
„A roma kisebbség mobilitása mindkét időszakban jóval az átlagos alatt maradt.”
„Az ipszilonra végződő családnevek viselőinek társadalmi státusza még 1949-ben és ezt követően is jóval az átlag felett volt.”
„Míg a társadalmi mobilitási ráta a rendszerváltás során nem változott jelentősen, a politikai elit összetétele ugyanekkor gyorsan és élesen megváltozott.”
Ha az eredményeket számszerűsíteni is akarjuk, akkor az mondható, hogy
két generáció között 60-80 százalékban magyarázzák az örökölt tényezők (mint például, hogy valakinek milyen oktatást tudnak biztosítani a szülei, vagy hogy egy család milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezik) az egyének társadalmi státuszváltozását.
A különböző magas státuszú vezetéknévvel rendelkezők státuszból fakadó előnyének változása a nem-roma populációhoz viszonyítva a végzett orvostanhallgatók körében. (Grafika: Pawel Bukowski, Gregory Clark, Gáspár Attila, Pető Rita)A különböző alacsony státuszú vezetéknévvel rendelkezők státuszból fakadó hátrányának változása a nem-roma populációhoz viszonyítva a végzett orvostanhallgatók körében. (Grafika: Pawel Bukowski, Gregory Clark, Gáspár Attila, Pető Rita)
A kutatás részletes adatai szerint a tudományos és az általános elitek körében viszonylag azonosan lassú a társadalmi csoportok közti átmenet, s ebben a rendszerváltás sem hozott változást. Ugyanakkor legalább van átmenet, azaz ahogy halad az idő, úgy apad el a társadalmi ranglétra magasabb fokán levők örökölt tényezőkből fakadó előnye. Ez azonban nem mondható el a roma populációról: az ő esetük abban más, hogy ők nemhogy felzárkóztak volna a társadalmi átlaghoz, hanem jobban eltávololdtak tőle a vizsgált időszak alatt.
A kutatásból az is kiderül, hogy
a rendszerváltás csak a politikai elitcsoport összetételében hozott érdemi változást.
A Rákosi-éra és a Kádár-korszak első évtizedeinek idején jelentősen megcsappant a magas társadalmi státuszú nevek felülreprezentáltsága a politikai elit körében. Ez aztán a hetvenes években indult változásnak, s a rendszerváltás idején csúcsosodott ki, amikor az első szabad választáson ismét számos magas státuszú névvel rendelkező politikust választottak meg, a felülreprezentáltságuk pedig azóta is jelentős.
Az adatokat szemlélve fontos hangsúlyozni, hogy a kutatók semmi esetre sem azt állítják, hogy a Rákosi- és Kádár-éráknak ne lett volna hatása a társadalom rétegződésére. A kutatók ehelyett azt emelik ki, hogy még egy ilyen nagyvolumenű társadalmi kísérlet sem volt képes arra, hogy érdemben befolyásolja a társadalmat, és eltüntettese az eleve meglévő társadalmi különbségeket. A kutatók mindehhez azt is hozzáteszik, hogy a kapott eredmények megkérdőjelezik azokat a feltevéseket, melyek szerint az intézményi változások nagy hatással lennének a társadalmi mobilitás ütemére – hiszen a rendszerváltás ellenére maradt Magyarországon a mai napig alacsony és lassú az átmenet az elit és az alsóbb rétegek között.
A kutatók véleménye szerint ez a torzított emlékezet egy olyan társadalmat tükröz, amely szinte teljesen védtelen az információs, hibrid és kognitív hadviseléssel szemben.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
A legfrissebb kutatás szerint a Fidesz továbbra is az első helyen áll, miközben a többi párt közül egyedül a Tisza Párt tudná átlépni a bejutási küszöböt.
A DK elnöke szerint helytelen az utolsó pillanatig titkolni a jelöltek nevét, majd közvetlenül a választás előtt azt mondani, „figyeljetek, eddig nem ismertétek, de most rá kell szavazni”.
p
1
1
6
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 31 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Szeredai
2022. október 25. 23:40
Jaj de jó, megint marxista lázálmokra elszórt százmilliós kutatási eredmények születtek!
A kutatás hátterében álló marxizmust bíráltam, az gondolkodik ilyen osztálykategóriákban.
A marxisták vágyálma az egyenlőség és a tökéletes társadalmi mobilitás, amikor a takarítónő gyerekéből vezérigazgató lesz, a vezérigazgató gyerekéből takarítónő.
Magát az eredményt hiteltelennek tartom, de h amúgy érdektelennek is. A nagy változás 1945 után volt, amikor százezres nagyságrendben emigráltak.